Nagy Gábor #marketingpunk, nyughatatlan vállalkozó, családapa, podcaster, előadó, író, marketing tanácsadó.
Nem azt a hagyományos karrierutat jártam be, amit a marketing tanácsadóktól sokan elvárnának. Első generációs értelmiségiként nem volt kikövezett utam semmilyen céges pozícióhoz vagy jó álláshoz. A kikövezett út nem tartalmazott sem diplomát, sem online marketinges karriert, sem vállalkozást.
A kikövezett út sokkal inkább tartalmazott hajnali felkelést és kőkemény fizikai munkát.
Innen indultam.
Mióta az eszemet tudom, azóta a sejtjeimben érzem, hogy tudnom kell, mi hogyan működik. Tudnom kell, hogy mi mitől működik – és mitől nem.
A kíváncsiság mindig is rsze volt az életemnek – de a korlátokat sosem bírtam. Már gyerekként is komolyan zavart, hogy mindenféle korlátok közé vagyok szorítva. Azt láttam, hogy bármerre megyek, lépten-nyomon csak a korlátok jöttek szembe:
– Ne csináld ezt!
– Ne tedd azt!
De mind közül a legrosszabb: „Azt MÉG NEM lehet…”
Az őrületbe lehetett kergetni ezzel a négy szóval.
Bármit is tettem gyerekként, mindig ott volt mögötte a türelmetlen várakozás: legyen vége a megszámlálhatatlan korláttal teli gyerekkornak, hogy végre azt tehessem, amit akarok.
Soha nem tudtam várni.
Mindent akartam.
Azonnal.
Ezzel a mindsettel nem volt kifejezetten problémamentes a gyerekkor, mivel apám mindig is a fontolva haladás eszméjét próbálta behozni a nyughatatlan és türelmetlen világképembe.
A türelem és fontolva haladás témakörében soha nem sikerült megegyeznünk, de abban mindig egyetértettünk, hogy milyen a jó élet. Abban, hogy nem alkalmazottként, hanem VÁLLALKOZÓKÉNT lehet szabad életet élni.
Ebben sosem vitatkoztunk egy percig sem.
Ebben mindig teljes volt az egyetértés.
Abban már sokkal kevésbé volt közöttünk egyetértés, hogy az iskolából miért hozok haza intőt. Miért van az, hogy jól tanulok, de a magatartásommal probléma van. Erre nem volt magyarázatom. Nekem így volt természetes…
1986 karácsonya. A fa alatt egy furcsa alakú és meglehetősen nehéz doboz, furcsa feliratokkal. Gyerekként nagyon-nagyon izgalmas egy kellemesen nagy méretű doboz a karácsonyfa alatt. Akkor még nem tudtam, hogy ez a doboz – és főként annak tartalma – mindent megváltoztat.
A dobozban egy Commodore16 típusú, 8-bites mikroszámítógép volt. 16 KB RAM memória és 0.89MHz sebességű processzor.
Mindennapi csúcstechnológia.
Az Egyesült Államokban bukás.
Nekem egy új világ kapuja.
Kilenc évesen őrületes volt azt látni, hogy a tévére csatlakoztatott számítógépen mindenféle csodát tud művelni. Gyerekként nyilván a játékok kötötték le a figyelemem, de ez pár év alatt gyökeresen megváltozott. Elkezdtem megtanulni a BASIC programozási nyelvet és rettentően élveztem, hogy gyakorlatilag bármire rá tudom venni azt a számítógépet.
Azt már elég jól láttam, hogy sokkal többet ki lehetne hozni ebből a számítógépből, ha érteném, hogy a matek órán miről van szó. Világosan láttam, hogy soha nem leszek programozó vagy harcore számítógép-guru – de azt is tudtam, hogy most valami nagyon fontos dolog történik.
Jött a számítógépes szakkör, ahol a hozzám hasonlóan olthatatlan kíváncsisággal megáldott (vagy megvert) gyerekekkel együtt fedeztük fel ezt az egész számítógépes világot.
Nagyon élveztem, hogy végre nem korlátok, hanem lehetőségek vesznek körbe. Ezt jelentette nekem a számítógép.
14 évesen senki nem tudja, hogy mit akar csinálni. Velem is megtörtént, hogy ott álltam a szüleim előtt teljes fogalmatlanságban azzal kapcsolatban, hogy mit akarok kezdeni az életemmel.
Mégis honnan tudtam volna gyerekként eldönteni, hogy mit akarok csinálni egész életemben?
Sehonnan.
Az lett, hogy a családi hagyományt folytatva kereskedelmi irányba indultam.
A középiskolai évek nagyjából nyomtalanul múltak el. Kivéve az olyan apróságokat, mint az első lógás és az első csók.
Persze 18 évesen semmivel sem tudtam jobb választ adni a kérdésre, mint 14 évesen: mihez akarok kezdeni az életemmel?
Csak azt tudtam, hogy a tanulásnak az a formája, ami az iskolában van, az nem nagyon érdekel. Mert unalmas. Mert hülyeségekkel foglalkozunk.
Ettől függetlenül csináltam, tanultam – de közben arra gondoltam, hogy még legalább 1000 érdekes dolog van a világban, amit még meg kell(ene) ismernem.
Az ezer dolog egyike az lett, hogy megismertem a Magyar Honvédség hitvallását:
– Ami szögletes, azt gurítjuk.
– Ami gömbölyű azt visszük.
Divat azzal dicsekedni, hogy ki mivel úszta meg a sorkatonai szolgálatot. Én nem tudok dicsekedni semmilyen trükkös megoldással.
Letoltam a 12 hónapot – és más emberként jöttem vissza.
A katonaság után a családi vállalkozásban töltöttem pár évet. A családi vállalkozás nem olyan, mint a mesében vagy a tankönyvekben. A valóság sokkal keményebb.
Teltek-múltak az évek és közben gyűltek az üzleti tapasztalatok is.
Semmilyen tapasztalat nem jött magától.
Mindenért meg kellett dolgozni. Kőkeményen.
Akkor még nem tudtam, hogy ezek a kőkemény, harctéri tapasztalatok milyen sokat fognak segíteni abban, hogy – majd egyszer – saját vállalkozást indítsak.
A családi vállalkozásban töltött évek után megpróbáltam saját lábra állni és weboldal készítésből pénzt csinálni. Nem sikerült. A megrendelések annyira hullámzóan alakultak, hogy nem tudtam megélni tisztán ebből a tevékenységből.
Azok a cégek, akiket el tudtam érni, nem látták a lehetőséget abban, hogy legyen egy saját felületük, ahol közösséget építhetnek és értékesíthetnek. Akkor még nem tudtam elég vonzóvá tenni ezt a lehetőséget.
A számláimat fizetnem kellett, ezért egyre inkább rajtam volt a nyomás, hogy kiszámítható jövedelemre tegyek szert. Jelentkeztem pár álláshirdetésre, pedig egy cseppet sem akartam alkalmazottként dolgozni. Komoly arculcsapásként éltem meg, amikor egy hazai telekom cégnél kezdtem el dolgozni – alkalmazottként. Egyetlen procikám sem kívánta ezt. Csak a pénztárcám.
A cég, ahol elkezdtem dolgozni, elég nagyban tolta a bizniszt. Országszerte, fizikai üzletekben adtunk el a terméket, szolgáltatást. A hálózat legrosszabban teljesítő üzletében landoltam – de ezt csak később tudtam meg.
Egy darabig ellenálltam a lehetőségnek, de aztán a családi vállalkozásból hozott szemlélet és az olthatatlan kíváncsiság olyan irányba tolta el a gondolkodásomat, hogy egyre nagyobb lendülettel vetettem bele magam ebbe a bizniszbe.
Odatettem magam. Az üzlet elkezdett jól teljesíteni – és ez nem maradt sokáig észrevétlen. A tulajdonos egy nap besétált a „lenézett és lesajnált” üzletbe, hogy kiderítse, mi folyik ott. Egyéb lehetőség híján azt gondolta, hogy az új ember hozott változást – vagyis én.
Megkaptam az üzletvezetői kinevezést. Ez csak a kezdet volt, mert egy év múlva a cégtulajdonostól újabb feladatot kaptam. Az volt a feladatom, hogy regionálisan működtessem az üzlethálózatot és oldjam meg a felmerülő problémákat.
Ez nagyszerű kihívásnak tűnt. Olyan kihívásnak, amit felelősen el sem vállalhattam volna. Túl nagy volt az arcom ahhoz, hogy ne mondjak igent erre azonnal. Belevetettem magam a mély vízbe és ott tanultam meg úszni.
Valaki más szekerét toltam előre nap mint nap.
Éjjel és nappal.
Ezerrel.
Ezek az évek nagyon fontos tapasztalásokat hoztak. Többek között azt, hogy eljött a pillanat, amikor azt vettem észre, hogy a cégnél már szinte MINDEN az én dolgom.
Néhány évig el tudtam kergetni magamtól azt a gondolatot, ami a valóságot írta le. Azt, hogy a saját testi-lelki egészségemet beáldozva építem valaki másnak az üzletét.
Mókuskerékben találtam magam.
Megszűntek a társas kapcsolataim.
Nem maradt semmi.
Csak a cég.
Ebből a végtelen ciklusból az tudott kihozni, hogy szó szerint a földre kerültem.
„Ahogy a földre estem, úgy éreztem, hogy egyenesen a Mount Everest csúcsáról gurulok le – de nem az alaptáborig, hanem egyenesen a Turfáni-mélyedésig.”
Érdekel a történet?
Végtelen Ciklusaink című könyvemben elolvashatod a teljes sztorit!
Beégtek azok a pillanatok, amikor apámmal arról beszéltünk, hogy egy alkalmazott milyen korlátok közé van szorítva és miért nem vezet sehová egy olyan cég szekerét tolni, ami nem a tiéd.
Az alkalmazottként eltöltött kemény évek után válaszúthoz érkeztem. Tudtam, hogy én alkalmazottként nem tudok teljes életet élni.
Elhatároztam, hogy soha többé nem dolgozom semmiféle főnöknek.
Tudtam, hogy megvan a tudásom, a tapasztalatom, az elszántságom ahhoz, hogy soha többé ne kelljen alkalmazottként dolgoznom.
Letéptem láncaimat, kiszabadultam a fogságból, amit az alkalmazotti lét jelentett.
Saját vállalkozásba kezdtem.
Nem volt szinte semmi pénzem arra, hogy vevőket szerezzek. Ez volt a kiindulópontom. Ebből kellett kihoznom a lehető legtöbbet. Vagyis mindent.
Azzal indultam el, hogy névjegykártyát és bélyegzőt készítettem cégeknek. A névjegykártyákat az otthoni nyomtatómon készítettem el, a bélyegzőkhöz a gumilapot pedig egy tőlem kellemetlenül távol dolgozó zug-vállalkozótól vásároltam.
A marketing lett az egyetlen fókuszom.
Bevetettem a gerilla-marketing teljes eszköztárát.
Nem volt pénzem marketingre. Úgy kellett megoldanom a vevőszerzést, hogy nem kerüljön pénzbe.
És akkor gondoltam egy merészet…
Egész egyszerűen nem volt pénzem arra, hogy fizetett hirdetéseket vásároljak. De ez nem volt akadály.
Ingyenes hirdetési újságot indítottam, amit az egész környéken széthordtam és bedobáltam a postaládákba – csak azért, hogy legyen egy újság, ahol hirdetni tudok.
Az elején ez rettentő merész húzás volt, mert nem volt a kezemben semmi és azt kellett eladnom. A nem létező hirdetési újságommal kerestem fel a környékbeli cégeket és rávettem őket arra, hogy vásároljanak hirdetési helyet egy – akkor még nem létező – hirdetési újságban. Kellett a pénz a nyomdára…
Sikerült összehozni az újságot és nagyjából egy évig sikerült életben tartani. Ennek a merész húzásnak nagy szerepe volt abban, hogy életben tudjon maradni a vállalkozásom.
100% gyakorlati gerilla-marketing volt az életem.
Nulla forint költségvetésből – vagy legvégső esetben aprópénzből – kellett megoldanom azt, hogy az egész környéken megtudják a cégek és a vállalkozók, hogy hozzám kell jönni, ha névjegykártyát, bélyegzőt akarnak csináltatni.
A gerilla marketing megoldások lassan hoztak eredményt – de a folyamat eljutott oda, hogy felépült egy közönség, aki megismert. Az is kellett, hogy ne mondjak nemet semmire, amit kérnek. Az első vásárlók továbbadták a hírt, hogy ott vagyok és szinte bármit meg tudok oldani. Elkezdtek folyamatossá válni a megrendelések.
Nem válogattam a munkák között. Mindent elvállaltam. Ha az ügyfél megemlítette, hogy weboldalt szeretne, akkor lecsaptam a lehetőségre és behoztam azt a munkát is. Nappal gyártottam a reklámeszközöket, éjjel programoztam a weboldalakat.
– Éppen ebédelek, Gordon.
– Ebédelsz? Te viccelsz? Csak a pancserek ebédelnek!
Gordon Gekko @ Tőzsdecápák
Aki dolgozott már ügyfelekkel, az pontosan tudja, hogy milyen sok kompromisszumot jelent ez. Én is tudtam ezt – és nem szerettem.
Az ügyfeles munkák mellett nagyon vágytam egy saját projektre, amibe nem szólhat bele senki. Elindítottam egy saját webáruházat, ahol saját gyártású termékeket kínáltam. Nagyon élveztem, hogy senki nem szólhat bele semmibe.
Rettentő sok munka volt vele, de megérte. Nagyon sokat tanultam a keresőoptimalizálásról, a kattintás alapú hirdetésekről, a webes szabványokról, az üzleti modellekről.
Olyan évek következtek, amelyek a mai életemben meghatározó szerepet töltenek be. Már akkor is volt egy komoly marketing könyvtáram, de mindez nem sokat ért, amikor arról volt szó, hogy saját internetes bizniszt kell építeni – nulláról.
A meglévő tapasztalataimra alapoztam és ebből építkeztem. Mindent elolvastam a webes értékesítésről és mindent ki is próbáltam. Volt néhány dolog, ami működött és volt – nagyon sok – ami nem.
Semmilyen könyvből nem lehet gyakorlatot szerezni.
CSINÁLNI KELL.
A webáruházam a kezdeti botladozások után sínre került. Ez egy konkrét, fizikai terméket kínáló webshop volt, ami a maga kategóriájában a legnagyobb webáruház lett az évek alatt. Szinte nulla forint marketingköltséggel – rengeteg munkával – sínre tettem és felfuttattam.
Nem voltam tisztában azzal, hogy pontosan mi zajlik.
Csak azt láttam, hogy a dolog, amit csinálok, MŰKÖDIK.
Nem tudtam, hogy éppen Chris Anderson long tail elméletét lovagolom meg. Azt sem tudtam, hogy azt a folyamatot, amit vittem, néhány év múlva már 23 éves vállalkozási tanácsadók úgy fogják tanítani, hogyan maxold ki a katádat.
Azt láttam, hogy sikerült jó eredményeket produkálni – és rettentő sokat dolgozni.
Mindent egyedül csináltam: üzleti tervet, webdizájnt, sitebuildet, keresőoptimalizálást, marketinget. Blog cikkeket és landing oldal szövegeket írtam, PPC-hirdetéseket kezeltem, SEO és online marketing stratégiát vittem. Ez volt a háttérmunka.
A frontvonalban tartottam a kapcsolatot a vásárlókkal, megválaszoltam a kérdéseket – és persze legyártottam a megrendelt termékeket és csomagoltam.
Éjjel-nappal.
Érdekes hozadéka volt ennek a saját vállalkozásnak, hogy jöttek megkeresések cégektől, ahol fantáziát láttak a tevékenységemben. Általában az volt a forgatókönyv, hogy a cégek vásároltak nálam, azután pedig megkerestek, hogy annyira tetszett nekik, amit láttak a webáruházamban, hogy szerződtetnének arra, hogy náluk is csináljak webes marketinget, salest.
A webáruházam rényleg nagyon vagány volt. Azok a cégek, akik megkerestek, azt gondolhatták, hogy felajánlanak egy alkalmazotti státuszt és azonnal rá fogok csapni. De ez teljesen ellentétes lett volna azzal a folyamattal, amiben benne voltam nyakig.
Amikor elmondtam, hogy nincs az a pénz, amiért én bárhová elmenjek alkalmazottnak, akkor meglepően sok esetben a cégek nyitottak voltak arra, hogy külsősként dolgozzak velük és segítsek gatyába rázni az internetes reprezentációjukat és a webes értékesítésüket.
Így lettem marketing tanácsadó.
Ez egy nem szándékolt következménye lett a saját biznisz építésének. Így a saját cégem építése mellett marketing tanácsadó (is) lettem. Jöttek megkeresések olyan irányból is, hogy beszéljek különféle rendezvényeken, ahol a webes értékesítés a téma.
Futott a saját biznisz, mellette pedig marketing tanácsadóként dolgoztam, marketing konferenciákon adtam elő és publikáltam üzleti lapokban.
Folyamatos pörgés volt az élet.
Nagyon élveztem az egészet.
A mai napig nem tudom, honnan volt időm és energiám ennyi mindenre.
Csak megtörtént.
Végtelen Ciklusaink című könyvemben
elolvashatod a teljes sztorit!
A bevétel szépen jött. Egy kis hiba volt: megint ott tartottam, mint az alkalmazotti éveim legalján. Nem volt éjjelem és nem volt nappalom.
Összefolytak a napok és a hetek.
Általában azt sem tudtam, milyen nap van – vagy milyen hónap.
Egy nap arra ébredtem, hogy betelt a pohár.
Nem tudok több e-mailt megválaszolni.
Sőt, nem bírok felkelni az ágyból sem.
Teljesen lemerültem.
Elértem a 0% töltöttségi állapotot.
TUDTAM, hogy ez így nem mehet tovább.
Hoztam egy kemény döntést és elhatároztam, hogy egy egész évet azzal töltök, hogy élvezem a munkám gyümölcsét, és csak a családommal vagyok. Nincs munka, nincs teendő-lista.
Hátradőltem és élveztem az életet. Határidők, teendő-listák és nyomás nélkül. Tudtam, hogy ez nagy borulás lesz és sokba fog kerülni – de nem érdekelt.
Kivettem egy év alkotói szabadságot és egyáltalán semmivel nem foglalkoztam.
Ezek olyan dolgok, amelyeket nem lehet bepótolni. A gyerekeim most igénylik a figyelmet és a szeretetet. Nem mondhatom nekik folyton, hogy bocsi, apa most sem ér rá. Nem hagyhatom, hogy a gyerekeim nélkülem nőjenek fel.
Nem engedhetem meg magamnak, hogy ugyanazokat a hibákat kövessem el.
Az alkotói szabadság egyik terméke lett a Végtelen Ciklusaink című könyv. Mindenféle terv, megalapozottság és marketing hókusz-pókusz nélkül megírtam és kiadtam ezt a könyvet.
Abban az időszakban hoztam ki a könyvem, amikor a koronavíruson kívül semminek nem volt hírértéke. Tombolt a mindent felforgató koronavírus-helyzet, a maga kijárási korlátozásaival, új szabályaival és új világrendjével. Ezt az időszakot arra használtam fel, hogy megerősítsem a személyes márkámat és növeljem az eléréseimet a közösségi média felületeken.
Nagyon megérte, mert a befektetett munka, energia egy olyan közösséget eredményezett, akikkel tudunk együtt gondolkodni – és persze üzletileg is eredményes kapcsolatok alakultak és alakulnak folyamatosan.
A Végtelen Ciklusaink című könyvem lett az indítómotorja egy folyamatnak: a beérkező megkeresések nyomán újraindítottam az internet marketing tanácsadó tevékenységemet. Nagyon jó megkereséseket kaptam, jó cégekhez jutottam el.
A könyv megjelenése után elindítottam saját podcast sorozatomat (Keresőoptimalizálás Kedden Nagy Gáborral), ahol a keresőmarketing üzleti lehetőségeivel és a keresőoptimalizálás témájával foglalkozom. A szakmai tartalom mellett érdekes vendégekkel is beszélgetek az adásokban.
Több nagyszerű vállalkozó is eljött a podcast sorozatba vendégnek: marketinges, PPC-szakértő, business coach, szövegíró, közösségimédia-szakértő – de még számos érdekes területről érkeznek vendégek a következő adásokba.
Tarts velem az úton, ami egy jobb jövőbe vezet.
Ne görcsölj, inkább élvezd az utazást.
Jobban megéri, hidd el.
Tarts velem az úton, ami egy jobb jövőbe vezet.
Ne görcsölj, inkább élvezd az utazást.
Jobban megéri, hidd el.